Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Múlt hét szombaton a Trafikban lépett fel a milánói Three Blind Mice swamp-rock együttes, akik a pszeudo-Nick Cave frontemberükkel és az össznépi óbégatásukkal mutattak meg Nashville-ingjeikben, hogy Olaszországban is érezni ám az amerikai mocsárszagot. Előttük még elkaptuk Haunebu koncertjét is, akik az olaszok délies hangulatát igazán karcos stoner rock and rollal vezették fel. (fotó: Mráz István)
A metálzenéből érkezett, de ma már legkevésbé sem kemény brit Anathema nagyon barátságos zenekar. Olyan dalcímeik vannak, mint a Fine Day To Exit vagy a One Last Goodbye, mégis képesek voltak felszabadult, mondhatni vidám koncertet adni az A38-on, amit a legfrissebb, csilingelős dallamokkal megbolondított albumuk, a Weather Systems valamennyire előre is vetített. Az Anathemát hallgatva már nem a végzet eljövetelére számít az ember, hanem végtelen nyugalmat érez.
Számít az, hogy az ember melyik városban, illetve melyik országban nézi meg az adott zenekart? Valószínűleg igen, az alábbi beszámolók alapján viszont messzemenő következtetéseket nem tudunk levonni. Az biztos, hogy Udinében nagyon jó volt a Radiohead, pár nappal később Berlinben viszont már nem volt az. Az időjárás, biztos az a hibás! (A kép csak dekoráció.)
Baljósló nagyzenekari ütemekkel nyitott, a Régi csibészekkel zárt az ország leghosszabb ideje létező rockegyüttese tegnapi telt házas koncertjén az Arénában. Kiderült, hogy a közönségnek továbbra is Presser kell az élvezethez, Kóbor János pedig egyre inkább elpusztíthatatlannak tűnik, bár távolról szemlélve meglehetősen feminin jelenség. Maradt-e még valami az Omegában, megérte-e vajon a szülinapi felhajtás, vagy csupán a veterán zenekar szimfonikus hattyúhalálának újabb epizódját láthattuk a bő két és fél órás jubileumi fellépésen? (Fotók: Ránki Dániel)
Az esemény beharangozójának láttán a hazai metálszíntér egy emberként vonta fel a szemöldökét: miért pont a Kék Yukban lép fel a legendás Mayhem? Nem, nem egy szervezési hiba folytán került erre a színhelyre. Ennek a bulinak az exkluzivitás volt a lényege, ugyanis a klub 10 éves évfordulóját hivatott ünnepelni ez a black metal koncert. Hát az exkluzivitás megvolt. Olyannyira, hogy nagyjából olyan húsz ember lehetett, aki ténylegesen látott is valamit a zenekarból.
Nem tudom, ki hogy érzékeli ezt, de igazán elkényeztetik a szervezők a magyar stoner közönséget - a nyavalygók által a rockzene dubstepjének is kikiáltott műfaj ezerfelé futó nyúlványai több zenekaron keresztül két éve elég szép szériában mutatják be, hogy melyik zenekar mit szűrt le a kedvenc Black Sabbath-lemezeinek sorozatos újrahallgatásából. Az utóbbi időben fellépett a Shrinebuilder, a Kyuss (ugyebár kétszer), majdnem a Queens Of The Stone Age, a Sleep, a St. Vitus, a műfaj legprosztóbb végét jelentő Red Fang és tegnap borzasztó méltatlan körülmények közt a kánon talán legszélsőségesebb tagja, az Al Cisneros nevével fémjelzett, kaliforniai Om. (A képet 
Mire sikerült leérni, a színpadon már Steve Shalaty, az Immolation baseballsapka nélkül elképzelhetetlen dobosa szerelte a cuccot, amiből gyorsan rájöttünk, hogy mindhárom előzenekarról sikerült lekésni. Úgy látszik, a hétfő miatt tényleg komolyan vették a kezdést, nehogy éjszakába nyúljon a buli. A cseh Heaving Earth-t, a francia Forsaken Worldöt és a spanyol Noctemet így csak az Immolation-frontember, Ross Dolan szájából hallottuk, aki szépen megköszönte nekik a koncerteket.
Két underground punkzenekar játszott egymás után szerda este a budapesti Trafikban. Egyiknél gitáros nem volt, másiknál meg dobos. Alapvetően egyébként egyik produkciót sem lehet a köznyelvi értelemben vett punk kategóriába besorolni, mivel ezek inkább valamiféle avantgárd alkotásnak tűntek, amiket a nagy hangerő és a nyers zaj testesít meg. (A derTANZ-fotó a zenekar Facebook oldaláról van, és csak dekoráció, nem ezen a koncerten készült.)