Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Nem emlékszem pontosan, hogy előbb a kifejezetten magávalragadó énekes vastag, már-már húsos bajuszán lepődtem meg, vagy azon az egészen különös előadásmódon, ahogy Dan Smith minden igyekezetével megfeszült, hogy a szívében évek óta sűrűsödő fájdalmat kihányja elénk. Az amerikai Listenert hozta most el a jó ízlésű Soundkitchen az Akváriumba.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Vasárnap a nyár talán legelviselhetetlenebb hetének utolsó estéjét a Soundkitchen szervezőcsapat tette kellemesebbé: este hattól a tetőteraszon fél tucat szimpatikus hazai csapat koncertezett, majd utánuk a hajó gyomrában az osztrák Contrails és a lányok ezreinek példaképévé vált Warpaint lépett színpadra. (A képek a Pohoda fesztiválon készültek.)
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Los Angeles-i Saint Vitus legalább akkora legenda, mint a májusban nálunk járt Sleep, ezért talán törvényszerű, hogy pont mint Matt Pike-ékra, diszkrét félháznál többen nem voltak rájuk kíváncsiak. Magyarországon ugyanis, hiába kezd egyre trendibb lenni a stoner meg a doom, a műfaj állítólagos rajongóinak nyolcvan százaléka még mindig leragadt a Downnál meg Zakk Wylde-nál, utóbbi meg pont múlt héten játszott Budapesten.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Duran Duran viszonylag trendivé vált az utóbbi években, de ez nem azt takarja, hogy ők mentek volna a zeitgeist után, hanem a zeneipar újrahasznosítási-láza jutott el afelé a szintipop-new wave-ig, amit ők csinálnak. Ebből persze Magyarországon semmi nem látszik, itt épp ugyanolyan irodista buli lett, mint a Papp Lászlóban megrendezett koncertek túlnyomó többsége.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Eleinte szorongó, majd felszabadult Hegyi Zoli, a legkorábbi repertoár mellett az Egyesült álmok nagylemez anyaga és ETA-feldolgozások a teltházas A38 színpadán. Könnyen meglehet, hogy az év legjobb koncertjét adta tegnap az egyszeri alkalomból összeálló ős-Sexepil felállás. (Fotó: Hegyi Zsolt)
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ha úgy vesszük, minden az M83 koncertje ellen játszott. Hiába. Ennek akkor is meg kellett történnie. Az év koncertje az év közepén.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
7% buzulás, moszkvai gázművek, bal-jobb, bal-jobb, vodkázó majmok. Szenzációs ruszki varietéműsor az A38-on. Újra itt járt a szentpétervári N.O.M.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A reggae az a zenei műfaj, amely feltalálása óta szinte semmit sem változott. Nem csoda, hogy még mindig Bob Marley a stílus non plus ultrája, és valószínűleg még évtizedekig ő is lesz. Emiatt az sem meglepő, hogy a rég elhunyt Marley neve az első számú reggae brand, csak hát a stafétabotot átvették a kölykök.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ha kellően bicskanyitogatók szeretnénk lenni, egy komplett bevezetőn át találgatnánk (és találgatnánk), miért is szállt ki annak idején Anneke a Gatheringből, és fordult poposabb irányba. Holott a válasz nagyon is adja magát: halálosan kellemetlenül érezte magát, mikor egyesek a Nightwish aktuális frontasszonyához - kiváltképp Tarja „Mirelit” Turunenhez - hasonlították. Most, hogy végleg megválaszoltuk minden idők egyik legelcsépeltebb könnyűzenei kérdését, lássuk, mit is tartogatott nekünk a legédesebb mosollyal bíró énekesnő szólózenekara élén. A német Framest szemlátomást látens rendszergazdák alkotják, ennél fogva mi mást is játszhatnának, mint instrumentális posztrockot. Már a műfajból adódóan is bocsánatos bűnnek minősült, hogy a gitáros épp, hogy fotoszintetizálni nem kezdett egy-egy konferansz közepette. Bár zenéjük korántsem annyira karakteres, mint pl. a God Is An Astronauté, hangulatteremtő előzenekarként bőven megállták a helyüket.