Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Jó sok lemez jelent meg mostanában, úgyhogy nem is húzzuk tovább az időt, írunk ötről. Megmondjuk, hogy milyen az Iron Maiden monstre nagylemeze, a Slayer nagy vízválasztója, a Five Finger Death Punch új album, az Ugly Kid Joe visszatérése illetve, hogy jó lett-e az új Foals. És még szavazgathattok is!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
„Ezt legyen szíves visszacserélni! A fiam vette, de valami gyomorforgatóan ocsmány szövegek vannak rajta.” – innen is üzenném annak a tisztes családanyának, aki 1995-ben az iménti körítés kíséretében vitt vissza egy – akkor még ismereten - CD-t Veszprém egyik lemezboltjába: köszönöm, hogy idejekorán felhívta a figyelmemet a Ganxsta Zolee és a Kartel munkásságára. De Döglégyék iránti feltétlen rajongásomhoz (valamint ahhoz, hogy akár saját sérvműtétem közben is tudjak valami ribancosat idézni) elengedhetetlen volt, hogy az Egyenesen a gettóból után a Jégre teszlek lemezt is megismerjem. És jó eséllyel minden szimpatizánsnak megvan a maga hasonlóan bensőséges sztorija arról, hogyan ismerte meg Magyarország legromantikusabb rapcsapatát. Mint azoknak az előadónak is, aki a húszéves évfordulót megünneplendő, feldolgoztak egy-egy Kartel-klasszikust. A csapatnak pedig már csak azért is kijár a tisztelet, mert mikor Kozso ágyékának gyümölcsei literszámra hánytak hupikék pillecukrot a zenetévéken, ők akkor írták meg a Nincs semmi jobb, mint egy ribancot.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A hip-hop világ legmeghatározóbb és egyben legrejtélyesebb producere tizenhat év után teljesen váratlanul új albummal jelentkezett. A Compton: A Soundtrack by Dr. Dre magában hordozza mindazt, amiért évtizedek óta milliók kedvelik a nyugati partot, ugyanakkor friss, összetett és - ha a korábbi Dre-kiadványokkal szembeni összehasonlításban esetleg alul is maradna - minden kétséget kizáróan ebben a műfajban az év egyik legfontosabb lemeze.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Lamb Of God karrierjében történt megtorpanásról talán még az is tud, aki soha nem hallgatott semmit a zenekartól. A csehországi incidens az egész metálszínteret megmozgatta, és valójában el sem tudjuk képzelni milyen hatással lehetett a főszereplőre, Randy Blythe-ra. A fickó korábban sem volt egy szimpla metálénekes, mondani is akart valamit, nem csak beleordítani a világba. A vele történtekkel kapott muníciót, és az új lemezén beszél is róla.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Sokadszorra hallgatom az új Takáts Eszter lemezt, és nem nagyon értem, hogy miért fut be ilyen nehezen ez a lány, aki a létező legjobb a környéken dalszerző/énekesként (itt most direkt nem énekesnőt írtam). És még csak nem is a környéken, persze magyarul nem lehet különösebben érvényesülni a világpiacon, ami érthető, tehát ezt jelzés értékkel hoztam szóba: amit a popzenében művel, azzal egészségesebb környezetben bárhol tarolna, azaz mindenhol. A fokozást pedig direkt nem hagyom abba: a mi legjobb énekesnőnk, a legjobb zenével, ami tényleg beat és rockandroll, mind érzelmi, mind pedig formai síkon lefedi a poptörténet nagyját, ezért nem is fura, hogy a lemez az I Want You Beatles klasszikussal zárul. Eszter valóban nagyon tud dalt írni, zeneileg és szövegekben is rendkívül termékeny, egy-egy hasonló minőségű sorért és dallammenetért mások fél életeket izzadnak – mindhiába. Hangban pedig a fiatal Kovács Katihoz mérhető, nem is csak a hangszín hasonlósága miatt, de az a bátor kitárulkozó áradás a sajátja, amiért nem bírok elég hálás lenni.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Szemrevételeztük az elmúlt hónapok népzenei és világzenei kínálatát, és kiderült, hogy érdemes volt. Most ismét kijelenthetjük, hogy a hazai folk élet pezseg, és amit a piacra szán abból bárki találhat magának valót, ha hajlamos egyáltalán ilyesmire. Az alábbi összeállításba kerültek egyetlen közös jellemzője a magas minőség, a kreatív megoldások pedig megkönnyítik a recenzens dolgát is. Az előre hozott zárszó: köszönet értük.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Vajon mi a legjobb dolog, ami történhet a magyar hiphoppal? Siska új lemeze? Esetleg Tkyd proféciái a kék madárról? Deniz rádiórapje, a Sativus második albuma, vagy épp egy válogatáslemezen megbúvó feltörekvő arc? A válasz kiderül a lapozás után.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Amikor jött a hír, hogy újjáalakul az egyik legjobb német death metal zenekar, a Morgoth, bizony madarat lehetett volna fogatni velem örömömben. Ez a zenekar ugyanis a korai kislemezek óta meghatározó volt az európai extrém metál színtéren, és minden megmozdulásuk során izgalmas dolgokat produkáltak, legyen szó a debütáló Cursed tiszta death metáljáról, vagy az ipari hatásokkal felvértezett, amúgy alapműnek tekinthető Odiumról. Én még a sokak által kapitális ballépésnek értékelt Feel Sorry For The Fanatic lemeznek is nagy barátja vagyok, ami nem meglepő az anyag Killing Joke és Voivod ízeit tekintve. Nemrég új lemezzel is jelentkeztek.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Fonó a tavaszi idényben elsősorban hagyományőrző népzenei indíttatású lemezekkel állt elő, ami érthető, hisz az éves legnagyobb seregszemlére, a Táncháztalálkozóra időzítettek, időzítenek. Azonban az alább tárgyalt lemezek sava-borsát pont a folklórtól való enyhébb vagy erősebb elkanyarodások adják. Itt a kiadó négy új lemeze okán mindenfélére találunk példát, de nem csak róluk lesz szó.