Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Úzgin Űver - ReBucka
(NarRator)

A Kecskeméten alakult, és részben máig ott működő, jobb híján világzenekarként megszólítható Úzgin Űver több mint húszéves fennállása alatt kifejezetten kult státuszba került – réges-rég. Ennek leginkább tetten érhető oka az a minőség, ahogy a muzsikáláshoz, a lemezkészítéshez és a koncertezéshez állnak. Képtelenek félkész, manírokkal feltupírozott anyagokkal előállni, ha készülőben van valami tőlük, akkor arra érdemes rákészülni, a minőségi elvárásokkal nem kell csínján bánnunk. Nem is kapkodnak el semmit, nem hajtja őket a tatár – annak ellenére, hogy nevük egy mongol tájékról lett elnevezve, vízben szegény területet jelöl, és most ez végre borítóra is került egy barátjuk jóvoltából -, lemezt 3-5 évente készítenek, tehát van idő mindenre, elégséges kifutásra, koncertezésre, feldolgozásra. Most épp ilyesmi történt, a 2010-es Bucka kapta meg a maga új köntösét DJ barátok, kollégák segítségével. Volt már hasonló, 2005-ben a Vörös Reworkz játszott el az akkori aktualitással, a Vörös Rébék-kel, és azt is nagyon lehetett szeretni, jó keresztmetszetét adta az underground elektronikus törekvéseknek.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Bajdázó - Amerre fut
(Bajdázó)

A börzsönyi ambient-folk nagyágyúnak kikiáltott Bajdázó harmadik lemezére beérettnek tűnik, a történet kiteljesedett, mondhatjuk, hogy sikeresen vették az akadályt, ami az előző anyag utáni várakozásból fakadt, és valamiféle kult státuszba kerültek. Ez a magas polc minden szempontból jogos, hazánkban eddig nem művelt műfajban alkotnak, és bár nemzetközileg már ismerősebb a közeg, itthon azonban nem biztos, hogy túl messzire jutnak a klubokon és romkocsmákon túl, már ha egyáltalán felmerül ez a kérdés. Valljuk be, hegy-völgy hangjaira szőtt, végsőkig elnyújtott hangkulisszák lazán értelmezett dalaival nem biztos, hogy másfajta környezetben is működne a dolog. Jobban mondva értőn bevilágított színháztermekben még szóba jöhetnének, és ilyen viszonyok közt alkalmazott zeneként is tudnánk neki örülni.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Paul Banks - Banks
(Matador Records)

Amikor egy méltán híres és elismert zenekar már bőven letett pár dolgot az asztalra, és ezek után az egyik tagja - nevezetesen az énekes - szólólemezt készít, akkor egy kicsit mindig megijedhet a rajongó. Egyrészt azért, vajon a kedvence mégis milyen irányba indul el, másrészt, hogy az egész nem fog-e túlságosan hasonlítani a zenekar dolgaira. Nos az Interpol énekes-gitárosa, Paul Banks, immáron másodszor jelentkezik önálló lemezzel, de amíg az elsőt Julian Plenti alteregó alatt adta ki, addig itt már kicsit komolyabbra véve a figurát, saját nevén jegyzi az albumot. Az első szólóján még többnyire régi dalok szerepeltek, most viszont csak is vadonatúj szerzemények szólalnak meg. Az ezt megelőző 5 számos EP-ről csak egy dal került fel végül a nagylemezre, Paul Banks pedig már másodszor próbálja meg megmutatni azt, hogy ő egyébként egy szórakoztató fickó.

Szerintünk: (3/5)

Szerintetek: (4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Converge - All We Love We Leave Behind
(Epitaph/Deathwish)

Ott fejeztem be a legutóbbi Converge-lemeznél, hogy csodálkoznék azon, ha a zenekar maradna a kaotikus zenére ordibálásnál, hiszen a 2009-es Axe To Fall egy olyan irányt mutatott a poszt-metálos, dallamosabb témáival, amit arculatvesztés nélkül, de mégis merészen vehetett volna célba a massachusettsi csapat. Tévedtem is meg nem is. A Converge ugyanis nem csinált még ennyire lecsupaszított hardcore-lemezt, mint az All We Love We Leave Behind, maradt tehát a durva vonal, de ezzel együtt kevésbé idegtépő a zene hangulata, kevésbé facsarja ki az embert, mint az eddigi albumok, pláne az ilyen szempontból felülmúlhatatlan, 2001-ben megjelent Jane Doe.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (3,9/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

F.O.  System – F.O.  System
(GrundRecords)

Huszonegy évvel eredeti megjelenése után újra kiadásra került a hazai dark alapzenekara, az F.O.System egyetlen nagylemeze. A friss kiadványon ráadásul szerepel a csapat valaha készült összes stúdiófelvétele is, úgyhogy a rajongók végre a teljesség érzetével hajthatják álomra a fejüket.

Az anno a Fekete Lyuk legnépszerűbb előadói közé tartozó formáció sztorija az akkori korszak jelképes és jellegzetes története is: egy underground zenekar, amely nem tudott (és valójában talán nem is akart) kilépni a fényre, és amely a semmiből jött, hogy aztán rövid tündöklés után oda is zuhanjon vissza. A feketébe öltözött, mégis pengeélesen csillogó F.O. System okos volt, de nem túlgondolt; tudatosan építkezett, ám a tudatalattihoz szólt. Az akkortájt általánosnak számító hiányból erényt kovácsolt, elhallgatottságát elérhetetlenséggé fordította, és mikor odáig jutott, hogy az árnyéka túlnőtt volna rajta, volt esze, mersze (és önuralma) becsapni maga mögött (előtt?) a kaput. (A csapat legendájához persze nagyban hozzájárult, hogy a feloszlást követően a tagok elég sokáig ellent tudtak állni az őket visszakövetelők ostromának, ráadásul később is meglehetős mértéktartással kerülték el a visszatérés - hitelt könnyen romboló - csapdáinak jelentős részét, de ez mit sem változtat a sztori lényegén.)

Szerintünk: (4,5/5)

Szerintetek: (4,4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Rihanna – Unapologetic
(Universal Music)

Rihanna kitárulkozik, hol dühösen beszól, hol elérzékenyül, hol őszintén, de cseppet sem nyálasan vall az érzelmeiről hetedik stúdióalbumán. Olyan, mint mindig, érzéki, olykor unott, összetört szívű, fékezhetetlen ribanc. A mocskos szöveget csak a dubstep töri meg Rihanna hetedik stúdióalbumán, az Unapologeticen. A barbadosi énekesnő egy évvel ezelőtt adta ki Talk That Talk albumát, arról a We Found Love minden idők legkeresettebb single-je lett az Unapologeticen egyetlenegy dal sem jut ennek a közelébe.

Szerintünk: (3/5)

Szerintetek: (2,4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Tankcsapda – Rockmafia Debrecen
(Tankcsapda Music)

Kevés olyan magyar zenekart, előadót lehet említeni az elmúlt húsz évből, amelyikről mindenkinek van véleménye. Már a Kispálban se vagyok biztos, Ákosban és a Tankcsapdában viszont száz százalékig. Valószínűleg Magyarország teljes népessége hallott életében egyszer Ákos- és Tankcsapda-dalt, ha nem tőlük, eredetiben, akkor is valamilyen formában. Ez azért jó, mert esetükben egy-egy új lemez kiadásánál nincs szükség történelemórára, diszkográfia-felsorolásra és hasonlókra, hanem bele lehet vágni a közepébe.

Szerintünk: (2,5/5)

Szerintetek: (2,2/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Steve Hackett – Genesis Revisited II
(InsideOut)

Steve Hackettről sok mindent el lehet mondani, de hogy ülne a babérjain, azt egészen biztosan nem. Nyugodtan nevezhetjük őt a legaktívabb volt Genesis-tagnak, hisz amíg a régi bandatagok hosszú évek alatt egy-egy albumot jó, ha kiizzadnak magukból, addig Hackett szinte minden évben meglepi rajongóit valamivel. 2010-ben jelent meg az Out of the Tunnel's Mouth című albuma, majd egy évre rá a Beyond the Shrouded Horizon, nem is szólva a Yes basszusgitárosával készített Squackett formációról, mely a Genesis Revisited II-vel együtt az idei év szülötte. Hackett abból a szempontból is jelentős helyet foglal el a progrock-hívők szívében, hogy ő az egyetlen tagja a Genesisnek, aki valamilyen szinten megmaradt a gyökereknél, és míg a többiek e műfajt voltaképp feladták (pl. Tony Banks szimfonikus műveket ír, Mike Rutherford a süllyedő Mike & Mechanics hajóját próbálja navigálni), Hackett kitart. És nemcsak a stílus mellett, de a volt zenekara mellett is, hisz személyében az egyetlen olyan tagját tisztelhetjük a legendás formációnak, aki koncertjein nem csak rendszeresen játszik Genesis-számokat (pedig a szólórepertoárja is tetemes), de külön albumokkal is tiszteleg egykori zenésztársai előtt.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Neokhrome - Perihelion
(Szerzői kiadás)

A debreceni Neokhrome (korábban Neochrome) öt éve adott ki utoljára lemezt, mégpedig a Downfall/Collapse-ot, és ezután gyorsan megfogyatkozott a zenekar tagsága: először a korábbi énekes, Mányák Péter lécelt le, majd az egyik gitáros is. A Neokhrome-ot manapság hárman alkotják; a mikrofont pedig a gitáros-főmegfejtő Vasvári Gyula einstandolta, ami a Perihelion fényében kimondottan jó ötlet volt.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (4/5) - 1 2 3 4 5