Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Joey Ramone – "...Ya Know?"
(BMG)

Tíz év telt el azóta, hogy kiadták Joey Ramone első posztumusz lemezét a Don't Worry About Me-t. A 2001-ben elhunyt Ramones-frontember eddigi első szólóanyagát egy évtizeddel követi a tegnap megjelent "...Ya Know?", amelyen számtalan hozzá és volt zenekarához közeli ember dolgozott. Mit jelenthet 2012-ben egy Joey Ramone-album? Vajon csak gyors pénzszerzésről van szó, vagy megismerhetjük a punklegenda egy másik oldalát is?

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Sigur Rós – Valtari
(EMI)

A Sigur Rós négy évet várt hatodik lemezének kiadásával. Persze eközben is aktív maradt a zenekar, de így utólag bele lehet ebbe azt is látni, hogy az izlandiak is elgondolkoztak rajta, hogyan lehet kimászni abból a csapdából, amit ők maguk állítottak fel. Van nekik ugyebár ez az ábrándos, mindenhol kívülálló imidzsük, amit jobb híján poszt-rocknak csúfoltak, de még ez is jobb megoldás, mint a giccsre fogékony emberek okoskodása a kortárs komolyzenéről. Ez az imidzs először sikereket hozott, mert mindenki fogékony az újdonságokra, mostanra viszont a zenekar maga sem nagyon tud vele mit kezdeni, hiszen már mindent kihoztak belőle.

Szerintünk: (1,5/5)

Szerintetek: (2,6/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Marilyn Manson - Born Villain
(Cooking Vinyl Records)

Úgy hozta az élet, hogy Slash és Marilyn Manson új lemeze egymás közelében jelent meg, így hát aki a rockzenével az átlagnál kicsit elmélyültebben foglalkozik, vélhetőleg mindkettőt meghallgatta legalább egyszer. Nyilván a stílus összehasonlíthatatlan, de nem ebben különbözik a kettő leginkább. Míg az elsőben élet van, a másikban inkább nihil. Míg az első az újrafelhasznált elemekkel együtt is izgalmas, addig a második a viszonylagos változatosság ellenére is unalmas. Slash hallhatóan hisz abban, amit csinál, Manson pedig nem hisz semmiben. Ha ezt az életérzést akarta átadni, az sikerült. Kérdés, hogy ki vágyik a semmire.

Szerintünk: (2/5)

Szerintetek: (3,9/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Slash - Apocalyptic Love
(Dik Hayd International)

Van egy gitáros ember, aki olyan riffeket ír tömegével, amiket kevésbé tehetséges zenészek kis túlzással szólónak használnak, és ezt az embert Slash-nek hívják. A Guns N' Roses egykori tagja a zenekar szétmenését követően saját zenekarát Snakepit néven futtatta, a GNR egyharmadával csinált egy Velvet Revolver nevű közepesen sikeres, de ettől még nagyon fasza zenekart, majd két éve összeszedett pár havert és kiadott egy olyan szólólemezt, amin vendégénekesnek lenni sikk volt. A Slash című albumról aztán megtartotta Myles Kennedy énekest, és elment egy jót turnézni Todd Kerns gitáros-basszusgitáros és Brent Frtz dobos társaságában, és milyen jól tette, mert a szépen lassan zenekarrá kovácsolódó társulat most Apocalyptic Love címmel az év rocklemezét tette le az asztalra.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (4,6/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

OFF! – OFF!
(Vice Records)

Az OFF! akkor öltött formát még 2009-ben, mikor Dimitri Coats Burning Brides-énekes segíteni próbált a Circle Jerksnek összehozni egy új lemezt, ami elég nagy szó, lévén a legendás kaliforniai punkcsapat 1995 óta nem adott ki soralbumot. A baj ott kezdődött, hogy Coats állítólag kijelentette, hogy Greg Hettson Circle Jerks-gitáros új témái szarok, amivel Keith Morris Circle Jerks-énekes is egyetértett, így a producer meg az frontember írt egy csomó, szerintük csudajó dalt, hogy megmutassák hogyan is kell ezt. A vége az lett, hogy a Circle Jerks három tagja kihajította Coatsot, Morris meg ment vele a közös szerzeményeikkel együtt. Ezeket persze nem hagyták veszendőbe menni, így First Four EPs címmel 2010 végén ki is jött az első OFF!-nagylemez, amin Morrishoz és az itt gitárosként funkcionáló Coatshoz csatlakozva Steven Shane McDonald basszusgitáros és Mario Rubalcaba dobos játszott el 16 dalt 17 percben.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (4,2/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A helyzet a következő: a magyar lakosság túlnyomó többsége abban a hitben él, hogy a koboldok Bajorország szülöttei, és vén, perverz asztalosmesterek műhelyében élnek. (Utóbbinak kijár a jelző, mint mindenkinek, aki sokkal inkább tart igényt egy pajkos manóra, mint sem feleségre.) Szent István népe tehát nyilvánvalóan hendikeppel indul, ha - akár zenei síkon – kedve támadna Szent Patrik népének bőrébe bújni. A popipar egyes méltán elfeledett képviselői ugyan már korábban is tettek kísérletet hasonló dolgokra, ám az ezáltal létrejövő alkotás alig sikeredett ízlésesebbre egy Jézusos matrjoska babánál. Szerencsére idővel a Pogues (valamint a Dropkick Murphys és a Flogging Molly) által képviselt kelta punk/rock vonal is elérte a Kárpát-medencét, ennek köszönhetően pedig jóval reménytelibb kezdeményezések is napvilágot láttak. Nos, a Firkin (képünkön) és a LochNesz is ezek közé sorolandó.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Japandroids – Celebration Rock
(Polyvinyl Record Co.)

A kanadai Japandroids 2009-ben a semmiből bukkant elő a meglehetősen irónikusan hangzó Post-Nothing című lemezével. A sokáig állandó érdektelenségbe ütköző noise punk duó kis híján feloszlott, aztán egy lelkes független kiadónak köszönhetően végül eljutott bemutatkozó albumuk a Pitchforkhoz, ahol az igen pozitív fogadtatás hatására beindult hipszter felhajtásnak hála eljutottunk a páros második nagylemezéhez, a most megjelent Celebration Rockhoz.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (3,2/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Prong - Carved Into Stone
(Steamhammer/SPV)

A Prong, sőt, mondjuk inkább, hogy Tommy Victor gitáros-énekes-főnök már 1994-ben előkelő helyre került a nagy metáltablón. A műfajban sokan összetennék a két kezüket, hogy legyen egy olyan lemezük, mint a Cleansing. Victor tehát már elérte azt, amit mások soha nem fognak. Éppen ezért új motivációk kellettek, hogy az 1997-ben jegelt zenekart 2003-ban felolvassza. Az újrakezdés utáni lemezek ebből a motivációból vajmi keveset mutattak. Ráadásul az a kilencvenes években új irányokra nyitott tábor, amelyik annak idején messiást látott a Prongban, szépen meg is csappant, vagy azóta már nem is hallgat metálzenét. Jó kérdés hát, hogy kinek is szól a Carved Into Stone.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (4,1/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Nemjuci - Nemjuci
(Mamazone)

A Nemjuci tipikusan az a zenekar, amit nagyon nehéz bárhova is tenni. Napokig hallgattam az elsőhöz hasonlóan cím nélküli, viszont kifejezetten ötletes, kidobott kartonba csomagolt friss lemezüket, mire össze tudtam szedni annyi gondolatot, amit már érdemes megírni. Pedig szó sincs arról, hogy ne lenne jó, amit Németh Juciék csinálnának, csak még mindig hiányzik belőlük valami, ami végre igazi karaktert adhatna a zenéjüknek, amivel akár áttörést is elérhetnének.

Szerintünk: (3/5)

Szerintetek: (2,3/5) - 1 2 3 4 5