Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
.jpg)
A Black Keys összehozott egy hosszú lemezt, ami nem biztos, hogy jó ötlet volt. A Kistehén kibújt a mulatós magyar alternatív zene skatulyából, és jól tette. A Pain Of Salvation olyan szokatlan albumot rakott össze, amire minden eddigi rajongó csak néz majd. A Wovenhand most éppen egybe írja nevét, albumon viszont nem izgalmas. A Divine Comedy zenéje az a fajta otthon, ahová ha belépsz, azonnal jól érzed magad. Kiskritikák.
A We Plants Are Happy Plants válogatást adott ki, amiről a legnagyobb sláger mégis hiányzik. A glam rockos Taking Down az Avenged Sevenfold kistesója. A Barren Earth egy metálzenekar, hörgős és dallamos énekkel, erős 70-es évek hatással. Chook különös figurája a drum&bass világnak. A Scorpions 40 évtized után úgy döntött, leteszi a lantot, de előtt még kiad egy lemezt, valamint világ körüli turnéra is indul. Ömlesztett kritikák.
Az Audrey Horne (képünkön) harmadik lemeze kicsit más, mint az eddigiek, de nem annyira. A Hippies lemez semmivel sem járul hozzá a Harlem zenekar fejlődéséhez, de ettől még nem annyira rossz. A Les Discrets túlságosan hasonlít az Alcestre, de ez nem feltétlen baj. A Ratt új lemeze pont olyan, mint bármelyik Ratt-lemez: glam rock a javából. A Slaughter At The Engagement Party szemtelenül fiatal deathcore zenekar Szegedről, akik a disznó hangját utánozzák.
Az Airbourne annyira nyúlja az AC/DC-t, hogy jobban már csak akkor lehetne, ha az ő dalaikat játszanák. Az Archie Bronson Outfit szépen belepacsmagolt a róluk kialakult viszonylag tiszta képbe. A Shearwater nem akar a jól bejáratott dolgokon kívül máshoz is nyúlni. A Black Rebel Motorcycle Club és a Borknagar pedig csak ismétli önmagát. Ömlesztett kritikák.