Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Idén május 6-án lépett fől Budapesten a Wolf Parade, azóta már az új lemezük is megjelent, viszont mi még mindezen események előtt készítettünk interjút Dan Boeckner énekes-gitárossal, ami akkor meg is jelent a New Noise magazin első, 2010 áprilisi számában. Most ez elevenítjük fel, hátha akkor lemaradtak róla sokan.

Ha minden igaz éppen a harmadik lemezeteken dolgoztok, jól tudom?

Nagyon jól haladunk, majdnem végeztünk a felvételekkel, már csak nagyjából két nap. Egyelőre sikerül tartani magunkat az előre eltervezett ütemhez. Az a terv, hogy június végére legyen kész a lemez. Ha így haladunk, akkor ez tartható is lesz.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

A svéd Radio Dept a dream-pop, shoegaze rajongók körében már több éve nagy kedvencnek számít. Idén jelentették meg legújabb Clinging to a Scheme című albumukat, több dallal is hozzájárultak a négy évvel ezelőtti Marie Antoinette című Sofia Coppola rendezte film zenéjéhez, a zenekar azonban ritkán mutatkozik fesztiválokon, a sajtóban, az együttes tagai visszavonultan élnek Svédországban. Az OFF fesztivál második napján fellépő trió koncertje után azonban egy sör mellett sikerült diktafonvégre kapnunk a két alapítótagot, Johan Duncansont, és Martin Larssont.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Az idei OFF fesztivált záró Flaming Lips előtt lépett fel a dán Raveonettes, akik tavaly októberben jelentették meg negyedik, In and Out of Control című albumukat. A koncert után a hórihorgas Sune Rose Wagner gitáros-frontemberrel ültünk le egy rövid beszélgetésre az 50-es évekbeli amerikai rock n’ roll iránti megszállottságáról, a Dum Dum Girlsről és a Raveonettes vidám dallamai mögött rejtőző szomorú szövegekről.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Már hír adtunk róla, hogy az Isten Háta Mögöttben tagcsere lesz, méghozzá Bokros Csaba gitáros-billentyűs helyére Sándor Dániel száll be. Utóbbi zenészt eddig az Esclin Syndóból, illetve a Volkova Sistersből lehetett leginkább ismerni, de producerkedik is, így került közelebbi kapcsolatba az IHM-mel is például. Szokatlan módon a stafétabotot konkrétan majd a színpadon adják át egymásnak a tagok szeptember 9-én az A38-on, ahol lesz olyan pillanat is, mikor mind az öt tag egyszerre zenél majd. Mellesleg Bokros ezt a kiszállás dolgot picit finomítja most az alábbi kérdezz-felelekben.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Az idei SZIN egyik legizgalmasabb, legkarakteresebb fellépője a kétszeres brit beatboxbajnok Beardyman volt, aki Szegeden ugyan valamivel visszafogottabb oldalát mutatta a megszokottnál, de még így is egy nehezen felejthető show-t adott elő. Utána többek között a humor szerepéről, fellépései változatosságáról és készülő albumáról is beszélgettünk az ekkora már láthatóan nagyon ellazult sráccal.

Tíz perce lett vége a bulinak, mennyire fárad el a szád egy fellépés alatt?
Inkább csak kiszárad. A fülem szokott jobban elfáradni, főleg az ilyen fellépéseken, amikor nem beatboxolok olyan sokat, inkább loopolok meg effektezek.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

KOLOR címmel megjelent a the [hated] tomorrow új Ep-je, amit most a Lángoló Gitárokról le lehet tölteni (a lentebb található lejátszóban minden egyes dalnál a lefelé nyilra kell kattintani). Bónuszként tartunk egy klippremiert is a Zöldre, valamint itt egy interjú is hozzá a videóval kapcsolatban.

Milyen ötletből született a történet?
Az alapvető kiindulási pont az volt, hogy nem forgatunk image klipet ismét vagy legalábbis nem örültünk volna annak annyira, ha túlságosan is a zenekar van a középpontban. Egy barátommal, Emillel a - Pop&Roll zenekar énekesével – pár hónappal ezelőtt egy brainstorming alkalmával találtuk ki az alapvető sztorit, amit aztán a zenekar tagjaival, illetve a rendezővel finomítottunk, majd építettünk fel. 

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Szeptember 15-én lép fel a Papp László Budapest Sportarénában a Placebo, ahol a tavalyi szigetes koncerthez hasonlóan a legutóbbi Battle For The Sun lemezüket mutatják be ismét. Stefan Olsdal basszusgitáros persze jóval hosszabb koncertet, és jóval több új dalt ígért nekünk.

Európában most arénaturnén vagytok, mit lehet várni, hatalmas látványos show-t vagy szimpla rock & rollt?
Az biztos, hogy operát vagy western táncot nem fogtok látni tőlünk. Másodjára fogunk nálatok járni a Battle For The Sun lemezzel, és nagyon sok új dalt játszunk majd róla, de rengeted régi dalt is. Mindemellett a koncert is hosszabb lesz, mint a fesztiválfellépés. A kisegítő zenészeink újak, bár már az előző fellépésünkkor is ők voltak itt, szerintem sokkal szexisebbek vagyunk így a színpadon. Magyarország lesz az egyik utolsó állomása a turnéknak, szóval fáradtak is leszünk, amiért előre is bocsánat mindenkitől, de azért a koncerten ez nem fog érződni.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Nemrég készítettünk egy interjút a Kowa meg a Vega tagjaival, amiben a zenekar énekese, Kowalsky azt bírta mondani, hogy a zenekar jövőjét úgy képzeli el, hogy évente kiadnak 2-3 új nótát, turnéznak, aztán akikor összegyűlik egy lemezre való, akkor megjelentetik azt is, mintegy gesztusként a gyűjtőknek.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Steve Von Tillt úgy ismeri a világ, mint a Neurosis zenekar egyik szigorú arcú gitáros-énekesét. Van azonban egy szólóprojektje is, illetve a Harvestman, amit szintén egyedül csinál. Nemrég koncertezett nálunk, így elbeszélgettünk ezekről (is) vele.

Az ultra-súlyos Neurosis mellett, hogyan jött ez a folkos, akusztikus vonal a szólólemezeknél, illetve az ambient Harvestman?
Leginkább véletlenül, magától. Otthon rendelkezem felvevő cuccal, hogy rögzíthessem az ötleteimet, és az évek alatt ráébredtem, hogy összegyűltek olyan dalok, amelyek valóban dalok, és nem pedig a Neurosisba valók. A Harvestmannél ugyanez volt a helyzet: rengeteg szalagnyi pszichedelikus, furcsa gitáranyagom volt, ami úgy tűnt összeáll egy projektté. Aztán amint ez a két irány kialakult, már sokkal koncentráltabb, fókuszáltabb lemezeket készíthettem, mivel azok már nem egy „baleset” folytán jöttek létre.