Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Audrey Horne – Youngblood
(Napalm Records)

Az Audrey Horne a rockzene egyik furcsa szerzete. A 2005-ös első albumon még ugyanannyira merített az Alice In Chains vagy a Tool borongósságából, mint mondjuk a Whitesnake-féle kicsit bluesos, egyenes vonalú hard rockból. Aztán az 2010-es, harmadik lemezen már inkább az utóbbi erősödött, most pedig itt a Youngblood, ami egy színtiszta hard rock lemez, piszkosul fogós slágerekkel. Szóval az Audrey Horne változott is meg nem is, de hibái ugyanúgy vannak.

Az egyik tulajdonképpeni hiba Toschie és az ő énekhangja. A stílusa kissé kántáló, orrból is énekel néha, és a verzékben nem olyan markáns, mint az ezerfelé szóló kórusokban. Emiatt aztán több dal fantáziátlannak hat. Pl. a Redemption Blues és a This Ends Here verzerészei mintha tök ugyanolyanok lennének. A refrének viszont nagyon erősek, azoktól válik egyáltalán értékelhető énekessé. Ennél sokkal világosabb hiba Kjetil Greve dobos teljesítménye. Alapvetően nincs baj vele, elüti, amit kell, de semmi pluszt nem ad a zenéhez, még dinamikában sem, azt inkább viszi a hátán a fantáziadús basszusgitár (ebben az az érdekes, hogy nincs is állandó ember ezen a poszton) meg a szervesen összekapcsolódó gitárok és a szintén session zenésszel produkált billentyű. A sokrétegű zenéhez nem illik ez a semmitmondó dobolás.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (3,3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Voivod – Target Earth
(Century Media)

Már az is csoda, hogy az alapító-gitáros, Piggy 2005-ös halála után új Voivod-lemez jelent meg (a Piggy megmaradt dalaiból készült Infinit most hagyjuk). Az meg még nagyobb csoda, hogy a Target Earthre tulajdonképpen egy rossz szavunk sem lehet. Ha a heavy metal egyik leginkább progresszív és kevesek által értékelt zenekara újat már nem is tudott mutatni, de legalább a meglévő tekintélyét sem rombolta le.

A Voivoddal sokáig az volt, hogy valamennyi lemeze a meglepetés erejével hatott. A Rrröööaaarrr viszonylagos összeszedettsége a War And Pain káosz-punk-thrashéhez képest; a Killing Technology tökélyre fejlesztett sci-fi thrashe; a Dimension Hatröss művészmetálja; a Nothingface Pink Floyd-ozása; az Angel Rat hirtelen egyszerűsége; a The Outer Limits letisztult art rock/metalja; az énekesváltás utáni Negatron váratlan durvasága; aztán a régi és az új hangzások arányos keverése a Phoboson – mind-mind izgalmas és érdekes szakaszt jelentett egy végig egyenletes fejlődéstörténetben.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (4,3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Takáts Eszter - Hét, Remény, Szeretet
(Szerzői)

Nem tudom, azaz nem is akarom másképp kezdeni, minthogy Takáts Eszter a legeslegjobb magyar női dalszerző. Mindenesetre személyes kedvencem. Ezt mivel lehet objektíven alátámasztani? Talán egyszerűen annyival, hogy ehhez elég meghallgatni pár dalát: mind melódiákban, mind pedig hangszerelésében (és a hangközeiben, mert a zene egyik nagy titka a hangközökben rejlik!) magával ragadó, csodálatos popzenéket ír, és rak össze. Eltérően a legtöbb énekesnőtől, ő nem csak énekesnői adottságaiban a legritkább gyöngyszemek egyike – és ez most nem mások ellen szól, csak közegében akarom kiemelni -, hanem mint dalszerző-gitáros is. Saját maga írja zenéit, szövegeit, valósítja meg és adja ki őket. Ezen kívül menedzseli magát, különböző műsoraihoz maga rakja össze bandáit, tehát egész élete előadóművészi énje köré épült. És kifejezetten termékeny is. 

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Bad Religion - True North
(Epitaph Records)

Aki 2013-ban a Bad Religiontől világmegváltást vagy radikális újításokat vár, attól kitelik, hogy erődöt létesít Gazdagréten poszt-apokaliptikus zombitámadások visszaverésére. A zenekar a ’94-es Stranger Than Fictionnel gyakorlatilag mindent kihozott a műfajból, ennél erősebb dallamos punk rock alapművet pedig már ők maguk sem voltak képesek írni a későbbiekben. (Ez persze bocsánatos bűn egy olyan formáció esetében, amely megalakulása óta – az Into The Unkownt leszámítva – kizárólag tökéletes lemezeket tett le az asztalra.) Sőt, Brett Gurewitz gitáros-dalszerző távozása után már életművükhöz kevésbé méltó kiadványokkal is előálltak. A Greg Graffin által megénekelt társadalmi/ökológiai problémákra legfogékonyabb rajongók között is voltak olyanok, akik a No Substance-New America kettős hallatán bosszúból felhagytak a zöldhulladék komposztálásával. Ám Mr. Brett visszatérésével megtörtént a vérfrissítés, a 2001 óta megjelent albumok egységesen magas színvonalúak voltak. A The Dissent of Man azonban újfent sokak számára okozott csalódást, a rajongói B-közép pedig a szokásosnál jóval hosszabb ideig győzködte magát arról, hogy itt bizony szó sincs üresjáratokról.

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Pure Love - Anthems
(Vertigo)

Amikor Frank Carter otthagyta a Gallowst, akkor egy kicsit elkezdtünk aggódni a brit hardcore punk zenekarért, végül szerencsére csalódnunk kellett, hiszen a volt alexisonfire-ös Wade McNeillel felvett harmadik album egész tökös lett. Útközben Carter is szépen elkezdte szivárogtatni az infókat, hogy új zenei projektbe kezd, aminek hallatán meg az énekesért kezdtünk el picit aggódni. Ugyanis a Jim Carrol gitárossal alapított Pure Love - már a nevében is - a teljes ellentéte Carter előző zenekarának és már az első kislemez, a Bury My Bones nyitó soraiban is leszögezi: "I'm so sick of singing about hate / It's never gonna make a change" vagyis elegem van abból, hogy a gyűlöletről énekelek, ezzel úgyse fogok tudni változtatni semmin.

Szerintünk: (3/5)

Szerintetek: (1,7/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Kistehén - Elviszlek magammal
(Szerzői kiadás)

Több mint tíz éve, a 2002-es Én a kistehén Sziget-reklámmal indult útnak a Kistehén zenekar, azóta pedig nagy utat járt be a Kollár-Klemencz László zenekara. Kétévenként megjelent lemezeiken rendre volt egy-két országos sikerű sláger, gondoljunk csak a Szájbergyerekre, amit az ovisoktól a nyugdíjasokig mindenki ismert, a hasonlóan komikus Feri elvitte a kabátomra, vagy a mulatozós Szerelmes vagyok minden nőbe című számra. A nemré megjelent Elviszlek magammal jól összefoglalja a zenekar mögött álló elmúlt évtizedet, a megszokott szellemes hétköznapi témák mellett pedig most a közéletre is reflektálnak a szövegek.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (3,3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Dropkick Murphys - Signed And Sealed In Blood
(Born & Bred Records)

A Dropkick Murphys hatására a hallgató hasonló metamorfózison eshet át, mint Woody Allen Zeligje az ír kocsmában: vörös szakállat növeszt és a krumplitermesztésről kezd értekezni. Márpedig ez komoly teljesítmény egy olyan formációtól, mely ízig-vérig bostoni és csak elvétve rendelkezik Paddy vagy Sean névre hallgató felmenőkkel. Ettől függetlenül azonban joggal titulálhatók a kelta punk legnagyobb császárainak (ha már a Pogues a folkos oldaláról közelíti meg a műfajt.) Going Out In Style című legutóbbi lemezük hallatán talán csak annak nem szottyant kedve némi ittas circle pithez, aki előzőleg egy zsák Lego-alkatrészen ugrókötelezett a gyerekszobában. Nos, az új lemez esetében is kísértetiesen hasonló a helyzet, még ha első nekifutásra az új dalok egy része is tűnik annyira fogósnak, mint a 2011-es szerzemények.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (3,8/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

FIDLAR - FIDLAR
(Mom & Pop)

Vannak olyan lemezek, amikről pontosan tudod, hogy zeneileg zéró újítás hoznak mégis hétről hétre visszatérsz hozzájuk és rongyosra hallgatod őket. A FIDLAR bemutatkozó albuma ilyen, mindenféle bonyodalom nélküli garázspunk, amely átadja azt az életérzést, amikor egy rakás kaliforniai szarházi suhanc hangszert fog a kezébe és  a zenén keresztül kezd mesélni a mindennapjairól: füvezésről, ivászatról, semmittevésről, csajozásról, szörfözésről és gördeszkázásról. Márpedig a fostos téli hidegben ennél többre per pillanat nem is vágyhatnék.

A borzalmas név valójában a Fuck It, Dog Life's A Risk rövidítése, amely olyasmit jelent, hogy baszd meg haver, az élet veszélyes. És valóban az lehet a négy Los Angeles-i srácnak, elég csak végigolvasni a dalszövegeiket, amikben kivétel nélkül központi szerepet kap a tróger, semmittevő, drogozás és piálás köré központosuló életmód. Ha nem éppen a nyakkendős hájfejeknek bemutató punkra vágyunk, akkor a műfajon belül nem is kell ennél több, a FIDLAR pedig egy évnyi drog-, és alkoholelvonó után sem tudna többet nyújtani. Képtelenség nem párhuzamot vonni velük és az új garázsrock mozgalommal, hiszen megszólalásban egyaránt hasonlíthatók Ty Segall torzított zajháborújához, a Black Lips nyers csordaszelleméhez vagy a JEFF the Brotherhood kábítószermámorához.

Szerintünk: (4,5/5)

Szerintetek: (4,4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Péterfy Bori & Love Band – Fehér éjszakák
(Megadó)

Van egy előítéletem azokkal a formációkkal szemben, ahol a főszereplő nevével fémjelzik az egész produkciót: statikus, vákumcsomagolt popkészítményekre asszociálok először. Erre azonban, amellett, hogy ez természetesen sok esetben nem így van, a Péterfy Bori & Love Band harmadik nagylemeze is rácáfol. A mérnöki precizitással, kitűnően hangszerelt Fehér Éjszakák a pop-díva karakterének és a kísérletező, színes zenei alapoknak köszönhetően életre kel, véglegesen kiemelve őt abból az alter világából, amibe több mint 5 évvel ezelőtt robbant be a Hajolj bele a hajamba című slágerével, hogy aztán két sorlemezével a színtér legnépszerűbb énekesnője legyen. Az eddig is kifogástalanul megszólaló korongokon mindig akadt jó pár toplistára ítélt szerzemény, nincs ez máshogy a harmadik albummal sem.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (3,7/5) - 1 2 3 4 5