Lángoló Gitárok

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Alba Hyseni - Inner Mission
(Chameleon)

Először is, el se lehet hinni ezt az elképesztő alt-hangot, ami a tizenöt éve hazánkban élő Alba Hyseniből jön! Ehhez képest szinte természetesnek tűnik, hogy a zenei produkció is hibátlan úgy, ahogy van. Persze nem kell annyira természetesnek venni azt sem, nem olyan könnyű igazán élvezetes, invenciózus zenei környezetet teremteni, de úgy látszik a Beat Disből ismert, és itt a producerségért is felelős Csigó Tamás igazán tehetséges, tehát képes erre.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (4,4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

We Are Rockstars – Let It Beat
(Szerzői kiadás)

A We Are Rockstars egy egészen friss hazai zenekar, akik október elején mutatták be első nagylemezüket a Let It Beatet, a kiadásig viszont csak most jutottak el, ugyanis ma déltől lesz elérhető az anyag az Ituneson. Az ismert hazai indie-zenekarokból verbuválódott együttes névválasztását állítólag nem a szerénység hiánya okozta, hanem a brit Does It Offend You, Yeah? legnagyobb slágerének címe. A királyságból származó csapat hatása viszont mindössze ennyiben nyilvánul meg, itt sokkal többről van szó, mint szimpla new rave-ről.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (4,7/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Rihanna - Talk That Talk
(Def Jam)

Rihanna ijesztően szorgalmas: 2005 óta a Talk That Talk a hatodik lemeze, ami annak fényében különösen nagy tett, hogy még mindig csak 23 éves. Az idei alkotása ráadásul annyira gyorsan jött, hogy még az előző lemezének minket is érintő turnéja is tart a megjelenés idejében, így december 8-án az Arénában még az is előfordulhat, hogy egy számot sem hallhatunk a friss anyagról, bár a We Found Love az utóbbi pár angliai fellépésen már bekerült a programba.

Szerintünk: (3/5)

Szerintetek: (3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Los Campesinos! - Hello Sadness
(Wichita)

A harmadik albumra szokás mondani, hogy minden zenekarnál vízválasztó. A Los Campesinos! is elérkezett ehhez a mérföldkőhöz, amely az ő esetükben akár egy szalagavató bálként is felfogható. A Hello Sadness ugyanis a tökéletes folytatása a létszámban folyamatosan változó zenekar pályafutásának.

Nehéz meghatározni pontosan mi is pontosan a Los Campesinos!. Valamiféle indie folk pop mutációként lehetne jellemezni, ahol egy rakás infantilis fiatal játszik egyszerre épp azon a hangszeren, ami a kezükbe került. Az első Hold On Now, Youngster... című lemezük méltán példázta ezt a kissé gyerekes attitűdöt, hogy aztán az ezt követő Romance Is Boring afféle kamaszos útkeresése legyen művészi énjüknek. Így zárja a sort a Hello Sadness, ami, ha nem is drasztikusan, de egy sokkal kiforrottabb, komolyabb darab lett, és ezt már nem lehet egy szimpla mosollyal elintézni mondván, aranyos kis próbálkozás.

Szerintünk: (3,5/5)

Szerintetek: (3/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Emika – Emika
(Ninja Tune)

A dubstep 2011-re tényleg az egész világot meghódította, aminek két igazán látványos dolgot köszönhetünk: lassan légboxoló tizenéveseket és egy rakat előadót, amik megunták a stílus egyébként elég szűk kereteit, és elkezdték tágítgatni őket. A Ninja Tune legújabb üdvöskéje, Emika is az utóbbiak közé tartozik, bemutatkozó lemeze pedig az év egyik legjobban várt alkotása.

Nagyon kevés előadó van, akit ennyire jól leírnak a gyökerei: Emika cseh származású, Bristolban született és jelenleg Berlinben él. Na, pont ilyen a zenéje: a legerőteljesebben a bristoli hatás érhető tetten, de sokkal inkább a ‘90-es évek trip hopja, mint a későbbi 2-step próbálkozások például. Ehhez társul a berlini minimal színtér üresnek tűnő, valójában nagyon izgalmas hangzása, és ez a kombó lett nyakon öntve a zenész/énekesnő hallhatóan kelet-európai habitusával.

Szerintünk: (4,5/5)

Szerintetek: (4/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Thy Catafalque – Rengeteg
(Season Of Mist)

Aki a szikár információkra kíváncsi a Thy Catafalque új lemezével kapcsolatban, ebből a beszélgetésből nagyjából mindent megtudhat. A Rengeteg a Róka Hasa Rádió vonalát folytatja, csak még inkább dalközpontú. Nincs rajta Köd utánam-szerű „sláger”, de tobzódik az emlékezetes (ének)dallamokban, amelyek többsége egyértelműen népzenei ihletésű, szép. És ennyi. Konkrét dolgokról az alábbiakban nem nagyon esik szó, tényekkel lehetetlen elmagyarázni, mitől a Rengeteg az év legjobb lemeze.

Szerintünk: (5/5)

Szerintetek: (4,7/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Florence + the Machine - Ceremonials
(Island)

A 2009-es Lungs című debütáló korong a Florence + the Machine-től vitán felül az év egyik legjobb poplemeze lett, amely Nagy-Britanniában egészen az első helyig masírozott az eladási listán és a tengerentúlon a legjobb új előadónak járó Grammy-díját eredményezte. Florence Welch az azóta eltelt idő alatt Anglia frappáns válasza lett az USA Lady Gagájára. A brit csodabogár halloweenre időzített második lemeze a Ceremonials nevet viseli és arra a kérdésre keresi a választ, vajon egy új popkirálynő van születőben, vagy a Lungs csak egy excentrikus művészpalánta egyszeri tündöklése volt.

Szerintünk: (4,5/5)

Szerintetek: (4,6/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Charred Walls Of The Damned - Cold Winds on Timeless Days
(Metal Blade)

Chuck Schuldiner nagyon mély nyomott hagyott a metálzene testén. Karrierje a halála után is folytatódik. A Death főnök oldalhajtás zenekarának, a Control Deniednak örököse a Charred Walls Of The Damned, míg a korábbi Death sorlemezeket most újra kiadják. A Control Denied csak abban volt más, mint a Death, hogy nem a gitáros torokreszelése szólt a technikás metál fölött, hanem egy képzett és tehetséges, de inkább korrekt énekes hangja. Az akkori felállásból Richard Christy és Steve DiGiorgio jött össze Tim "Ripper" Owens (volt Judas Priest) énekessel, és Jason Suecof producer/gitárossal, és már a második lemezüket hozzák ki ezzel a felállással.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (5/5) - 1 2 3 4 5

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Megadeth - Th1rt3en
(Roadrunner) 

A Metallicában az a legjobb, hogy Dave Mustaine-t megszopatták annak idején, ő meg dühből alapított egy másik zenekart, ami ugyan soha nem tudott a sokkal jobban menedzselt és futtatott kvázi tesó árnyékából kilépni, mégis nagyszerű albumokat tolt ki évről évre. Már az első, Killing Is My Business is jó volt, de a Peace Sells, a So Far, So Good és a Rust in Peace mindenkit meggyőzött arról, hogy a thrash metál nemcsak a Master of Puppetsről szól, és van élet úgy is egy zenekarban, hogy az énekeséről azt állítani, hogy van hangja, nagy botorság lenne. Mustaine és zenekara a kilencvenes években ért a csúcsra, a Rust in Peace, a Countdown to Extinction és a Youthanasia zseniális albumok, és még a Cryptic Writings is jó volt - kár, hogy a zenekarvezető drog- és alkoholfüggősége és a rockzenében fújkáló új szelek miatt a kétezres évekből csak nótákra lehet emlékezni, egész albumokra már csak nehezen, bár az Endgame egész pofás lett.

Szerintünk: (4/5)

Szerintetek: (4,3/5) - 1 2 3 4 5