Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A budapesti, modern metal vonalat képviselő NEW FRIEND REQUEST zenekar a második nagylemezéről hozott ki egy új klipes dalt, "Egyszer Majd..." címmel. A szám érdekessége, hogy Kovács Krisztián, a Fish! zenekar frontembere vendégeskedik benne, aki egyben a dalszövegért is felelős. Premier a folytatásban!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Horváth Misit számos formációból is ismerheti a közönség, hiszen több mint három évtizedes pályafutása alatt olyan előadók lemezein bukkant fel szájharmonikájával, mint Török Adám és a Mini, Fekete Jenő, a Kontor Horvath Acoustic, vagy Takáts Eszter és zenekara. Misi jelenleg gőzerővel dolgozik második szólóalbumának anyagán, melyen saját szerzeményei lesznek hallhatók ismert zenészbarátai közreműködésével. Az album a tervek szerint még idén napvilágot lát, kedvcsinálóként pedig érkezett róla egy dal, amelyhez videóklip is készült. A Látom az út végét című számot, ahogy mondani szokás, igaz történet ihlette. Premier a hajtás után!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A tavalyi Rockmaraton óta, ahol a zseniális koncert közben vagy hatvanötször csaptam a homlokomra, hogy tényleg, miért hallgattam őket ilyen keveset mostanában, kifejezetten lelkesen várom a Vader friss megmozdulásait, és biztosan nem vagyok egyedül ezzel. Május elsején jön is az új lemez, a Solitude in Madness, ami már a tizenhatodik lesz a sorban. Az első nyilvánosságra hozott dal, az Into Oblivion legalábbis bizalomgerjesztő, bár alapvetően semmi különösebb újdonságot nem tartalmaz ez a bő két és fél percben elővezetett aprítás, ugyanakkor kifejezetten fogós, hangulatos, szóval lengyel barátaink ismét megmutatják: attól, hogy death metal a játék neve, és szeretjük a blastbeateket, meg a tremolókínzós szólókat, jó dalokat még nyugodtan lehet írni. Ismerkedési lehetőség a hajtás után.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Nehezen szánom rá magam, hogy kendőzetlenül őszinte legyek, mert a Kreator munkássága mindig is közel állt hozzám: nem egy lemezükre, köztük kifejezetten vegyes megítélésűekre is igazi klasszikusként tekintek, címeket azért sem mondok, nehogy bezzegezésként jöjjön le. Viszont érzésem szerint egy ideje már kifejezetten a biztonsági játékra, mondjuk úgy, rajongóetetésre utaznak a fiúk. Ez persze önmagában nem lenne baj, ahogy az sem, hogy sokan hallgatnak szívesen hatezerszer eljátszott riffeket „új dal” fedőnéven, és a csapat elfogult rajongóinak vélhetően nem is lesz gondjuk a most debütált 666 - World Divided című szerzeménnyel, még a butácska szöveg ellenére sem. A magam részéről viszont azt gondolom, hogy pont az olyan meghatározó csapatoktól lehetne elvárni némi kockázatvállalást, akik nem feltétlenül lennének rákényszerülve arra, hogy a lemezírást gyártósorként fogják fel. Persze ez csak egyetlen dal, és ennek is vannak jó pillanatai, például a közepén elhelyezett kórusbetét - bár amikor megérkezett rá az ismét csak közhelyes dobpergetés, megint visszagörbült a szájam széle - szóval ettől még simán lehet reménykedni abban, hogy a következő teljes album azért picit izgalmasabb lesz. Természetesen van szépen fényképezett, profi klip is, érdemes megnézni - van benne sok tűz, meg csöcsök, ezek mindig jól jönnek, ha metálzenekar számára készül videó.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Olyan érzés ezt a dalt hallgatni, mint amikor a filmbeli öreg bokszedző, mondjuk Mickey a Rocky első három részében még visszafordul az ajtóból, és jól képen törli a fiatal tacskót, aki azt hiszi, hogy már mindent tud. Vagy hallani, ahogy Walt Kowalski a Gran Torino végén meggyónja Thaonak, amit még a papnak sem mondott el. Önmagában semmit sem árulnak el róla azok a száraz tények, hogy Bob Dylan nyolc év után most először jelentkezett saját dallal, amelyben majd' tizenhét percen át John Fitzgerald Kennedy meggyilkolásáról énekel, leginkább ráérősen csordogáló zongora és vonós aláfestéssel. Viszont az egészet végighallgatva, elolvasva a szöveget, melyet egy jó fülű kommentelő volt szíves lejegyezni, olyan, mintha a teljes huszadik század intene búcsút Buster Keatonnel, a Beatles-szel, Marilyn Monroe-val, John Lee Hookerrel és a többiekkel. Persze lehet, hogy csak a mostani bizonytalan idők mondatják ezt velem, de akár így van, akár nincs, az biztos, hogy érdemes rászánni az időt. Mutatjuk is a hajtás után!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Van egyfajta szépsége annak, amikor az ember időről időre belefut egy maroknyi, magát zenekarnak tituláló elmebetegbe, akik munkásságukkal immár a 21. századba mentik át a legelvetemültebb hazai underground alakulatok hagyományait, emellett még jó zenét is játszanak. Hogy miért jutott ez eszünkbe a saját definíciója alapján psych pék fünk & bármicore stílusban alkotó Giliszta új dalát hallgatva? Nos, a folytatásban ez minden túlmagyarázás nélkül kiderül majd azon kedves olvasóink számára, akik magukévá teszik audiovizuálisan a zenekar most debütáló Kék mocsár című klipjét, esetleg kedvet kapnak általa az eddigi diszkográfia beható tanulmányozásához. Mai premierünkben egyedülálló lehetőséget biztosítunk erre mindenkinek, ne érdemes kihagyni!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Júniusban új albummal jelentkeznek az alapító atyák. Annak ellenére, hogy a Deep Purple mára egyedüliként maradt aktív a hard rock / heavy metal közmondásos alapzenekarai közül, az utóbbi évtizedben fiatalabb kortársaikat megszégyenítő tempót diktálnak, hiszen három-négy évente jönnek ki új anyaggal. Az earMUSIC által gondozott Whoosh! már a huszonegyedik lesz a sorban, a producer ezúttal is a túlzás nélkül legendás Bob Ezrin volt, akivel ez már a harmadik közös munkájuk, és ha igazak a hírek, a mostani lesz a legváltozatossabb az eddig együtt készített lemezek közül. A Throw My Bones című kezdődalhoz klip is készült, a hajtás után nézhető és hallgatható is. A magunk részéről nagyon szeretnénk a hetedik iksz felett is ilyen irigylésre méltó formát mutatni, csak a legmélyebb tisztelet hangján szólhatunk róluk.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
El ne felejtsük, új dalt tett közzé ma a komplett extrém zenei underground egyik legjobban titkolt ékköve, a New York-i Krallice. A jobb híján avantgárd black metalnak tituált, de amúgy leginkább teljességgel behatárolhatatlan zenét játszó négyes Bandcamp-oldalán tette közzé a The Wheel című friss szerzeményt, amely az általában tőlük megszokotthoz képest - már ha lehet ilyenről beszélni ebben az esetben - kissé tömörebb, rövidebb, ezt viszont bőven pótolja már -már fokozhatatlan tartalmi komplexitással. Az egész nagyjából úgy szól, mintha egy alaposan felbőszített Converge-be oltott Dillinger Escape Plan állna neki black metal témákat játszani alaposan feltekert basszuserősítővel. Gasztronómiai párhuzammal élve olyanok ezek a zenék, mint a pirosarannyal töltött chilipaprika feketebors mártásban - garantáltan nem való mindenkinek, de aki szereti a különlegességeket, imádni fogja. A Bandcamp egyébként nagyon szimpatikus módon a mai nap folyamán egyetlen letöltésből sem kér részesedést, hogy támogassa a nehéz helyzetbe került zeneipari szereplőket.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Továbbra is május 15-e a Paradise Lost soron következő Obsidian című albumának megjelenési dátuma. A lemezről a kifejezetten vidám, optimista húrokat - nem - pengető Fall From Grace lett az első klipdal, amelyben furcsa módon ott kavarog a zenekar összes meghatározó korszaka a kilencvenes évek végének elektronikus kísérleteit leszámítva, hiszen a hörgős verzék és a dallamos énektémákat csatasorba állító refrének egyszerre idézik fel a korai időket, és a csapat későbbi lemezeit. A videó koncepciójában a Faith Divides Us - Death Unites Us címadójához forgatott kisfilmet idézi, de nem lőjük le a poént, inkább nézzétek meg!